|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 42 találat | lapozás: 1-30 | 31-42 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kopacz Attila 2005. december 20.Az Előretolt Helyőrség tízéves fennállására szervezett rendezvénysorozat részeként rendhagyó irodalmi estet tartottak december 17-én Kolozsváron, Bulgakov Kávézóban. Irodalom az írókért mottóval, az olvasóközönség, a szakma és a támogatók bevonása nélkül mutattak be tizenhat minikönyvet. – Ez a kiadvány kereskedelmi forgalomba nem hozható. Mivel a mai magyar irodalom már a saját nyelvterületén is eladhatatlan (a közvélemény szerint), ennek a kiadványnak nincs kereskedelmi értéke. Pénzben kifejezett ára 0, 00 – „ajánlják magukat” a könyvek. A corsART-nál megjelent kiadványok ötletgazdái, Kopacz Attila és Bogdán László. /-f-: Nem írunk, nem olvasunk? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2006. március 18.Március 17-én Sepsiszentgyörgyön bemutatták dr. Nagy Lajos Rétyről szóló monográfiáját /Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy/. A szerző egy életen át gyűjtötte az anyagot. Nagy Lajos Réty-kötetét Pozsony Ferenc Zabola-monográfiája mellett erdélyi módszertani útmutatóként értékelte Kónya Ádám. Kopacz Attila, a Médium Kiadó vezetője a szakmai mércén túl kivitelezés szempontjából is mértékadónak nevezte a monográfiát. Szerinte léteznie kellene egy szakmai grémiumnak, amely elbírálja, mely dolgozatok láthassanak nyomdafestéket, hogy valóban monográfiák jelenjenek meg. /Szekeres Attila: Mértékadó monográfia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./2008. február 14.A még kevéssé ismert baróti Tortoma Kiadó két könyvvel állt elő. Az egyik Antal Jenő vadászélményeit teszi közzé, a másik Dr. Zathureczkyné Zelch Manci Saját és összegyűjtött Recept- Könyve. Ezzel a címmel hat kiadást ért meg a két világháború közötti időszakban, Égető Árpád baróti könyvnyomdájából került az erdővidéki háziasszonyok kezébe – írta könyv ajánlásában Demeter László és Hoffmann Edit. A baróti kiadó neve, a Tortoma is helytörténeti jellegű, hiszen a Dél-Hargita előhegyének neve. Közkinccsé akarnak tenni minden olyan helytörténeti munkát, tanulmányt, kismonográfiát, régebben kiadott bibliofil ritkaságot, amely a megye, Háromszék szellemi tárházát gazdagítja – tájékoztatott Demeter László felelős kiadó. Az új könyv bő fél évszázad után, hetedik kiadásként hagyta el Kopacz Attila és Szász János sepsiszentgyörgyi könyvnyomdáját. A kiadó ez évi tervében szerepel egy háromszéki vártúrakalauz, a negyvennyolcas szabadságharc sepsiszentgyörgyi katonáinak névtára, valamint Baróti Szabó Dávid egyik verseskötetének kiadása. /Kisgyörgy Zoltán: Receptkönyv és helytörténet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./2008. május 24.Kevesen voltak kíváncsiak a Sepsiszentgyörgyön, a Park vendéglőben tartott Hosszú tollú székelyek éjszakájára. Ez különlegesebb író-olvasó találkozó szeretett volna lenni, könnyed hangvételű, főképpen a kortárs erdélyi magyar irodalomra figyelmet felhívó. Ma már az erdélyi magyar író könyveire kevesen figyelnek. Ez késztette Kopacz Attilát előbb két évvel ezelőtt tizenhat kortárs szerző korlátozott példányszámú, a kereskedelembe be nem kerülő kötetének kiadására, illetve most a Hosszú tollú székelyek éjszakájának megszervezésére, újabb, kereskedelmi forgalomba nem hozható kötet kiadásával, mely ,,dokumentum egy irodalmi felolvasó- és vitaestre” kellett volna hogy legyen. Vita nem volt, maradt a felolvasás, Sántha Attila szófejtést is igénylő székely verseiből, majd az ezekből ihletődött paródiákból. Molnár Vilmos után Bogdán László olvasott fel részletet vitaindítónak szánt esszéjéből, melynek elegendő címét említeni: Kinek írunk, és ki olvassa?! /Váry O. Péter: Hosszú tollú székelyek rövidre zárva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./2008. szeptember 6.Elkészültek a tervek a Székelyföldön alkalmazandó egységes jelképrendszerről, melyet bemutattak a sepsiszentgyörgyi városházán. Kopacz Attila tervező elmondta, kisebb építményeket csak a megye- és városbejáratokhoz ajánlott elhelyezni, máshol megteszi az ízléses tábla. A tervező szerint Kós Károly motívumait kell felhasználni a határkő gyanánt állítandó építményeknél. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke végigjárta a megye összes bejáratát, s a határtáblák fényképeit mutatta. Legtöbbjük siralmas. Sok helyen a szocialista időkből származó betonépítmények maradványai, rozsdaette vasszerkezetek ,,jelképezik" a megyét. A tervek szerint a megyebejáratnál Háromszék címere és a székely címer fogadja az érkezőt, a városok, községek bejáratánál pedig a közigazgatási egység címere a székely címerrel párosítva. /Szekeres Attila: Amilyen a porta, olyan a gazda (Egységes jelképrendszer a Székelyföldön) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./2008. november 29.Új igazgatója van az Árkosi Művelődési Központnak, igaz, csak ideiglenesen vezeti Kopacz Attila az intézményt, hiszen az igazgatói szék ,,birtokosa" mindaddig, míg választott tisztséget tölt be, Petre Strachinaru marad. Kopacz Attila kapcsolata régi az árkosi intézménnyel. Tudja, melyek azok a programok, melyeket tovább kell vinnie: a román rádióval és tévével közösen szervezett, fiatal tehetségek gálája, a Pro Helvetia Alapítvánnyal közösen lebonyolított nyári képzőművészeti táborok, a tavaly indult, vagy a nemzetközi részvételű kéthetes mesterképzés. A szokásos havi kamarakoncertek folytatódnak, az író-olvasó találkozók, egyéb alkalmi események szintúgy. Az a vélemény alakult ki az Árkosi Művelődési Központról, hogy hangsúlyozottan román jellegű közintézmény. Ez nem igaz, cáfolta Kopacz Attila, azonban a román művelődési minisztérium intézményeként elsőrendű feladata, hogy romániai kultúrát terjessze. Kopacz Attila a képzőművészeti galériában a havi kiállítások rendszerességét szeretné bevezetni, tavasztól pedig elkezdték a Kulturális Koordinációs Központtal közösen a gyerekeknek szervezett műhelyt. /Váry O. Péter: Jó úton az Árkosi Művelődési Központ (Nyitott kapuk, gyerekműhely, ösztöndíj). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./2009. november 7.Barabás Miklós festőművész kézdimárkosfalvi szobra és a szülőház helyén állított kopjafa megkoszorúzásával kezdődött november 6-án a Barabás Miklós Céh 80. évfordulójának szentelt kétnapos ünnepségsorozat. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő-képtára és az árkosi Művelődési Központ közös szervezésében megnyitották a Barabás Miklós Céh – 80 című nagyszabású kiállítást, amelyen az 1929-ben létrehozott, és 1994-ben újraalakított művészszervezet egykori és mai alkotó tagjainak művei láthatók. /80 éves a Barabás Miklós Céh. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ Erdély, sőt, Románia minden sarkából összesereglett művészek tisztelegtek Barabás Miklós emléke előtt. A Gyárfás Jenő Képtárban megnyílt a kisebbségi lét kezdete óta legátfogóbb képzőművészeti tárlat: 159 képzőművész alkotásai sorakoztak, akik Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművész, a kiállítás kurátora felkérésének eleget téve, hozzájárultak ahhoz, hogy a látogatók minél teljesebb képet kaphassanak az erdélyi magyar képzőművészetről. Vinczeffy László elmondta, az, hogy Barabás Miklós Céh éppen Sepsiszentgyörgyöt választotta az évforduló megünneplésére, nem véletlen: Kós Károly kezdeményezésére 1929 szeptemberében a Székely Mikó Kollégium négy termében állítottak ki az akkori erdélyi magyar képzőművészek, a tárlat sikerén felbuzdulva alakították meg kevéssel utána a Barabás Miklós Céhet. A mostani emlékkiállításon nem csupán a kortársak, de az alapítók is jelen lehettek, így került fel a falakra többek között Kós Károly, Szolnay Sándor, Jáni Dávid, Nagy Imre alkotása. Az 1994-ben újjáalakult Barabás Miklós Céh az összefogást jelenti. Vinczeffy László legfőbb céljuknak az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozását és működtetését jelölte meg. A tárlatmegnyitón részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, kifejtette, a gazdasági válság mellett Magyarországon még erkölcsi válság is van, nem kellene sajnálni a kultúrára a pénzt. Ami az elmúlt húsz esztendőt illeti, azalatt sok minden történt, kiemelten két elvről beszélt: integráció és autonómia. Nem csupán az európai integráció fontos, de a magyar kultúrában is meg kellene teremteni az integrációt. Az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megvalósításával kapcsolatban megígérte: vállalja azt a részt, ami rá juthat. A tárlatmegnyitó zárásaként a szervezők meglepetést tartogattak: a Barabás Miklós Céh az erdélyi magyar művészet önzetlen pártolásáért kitüntette, tiszteletbeli tagjaivá fogadva egyúttal Veres Pétert, a Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet folyóirat főszerkesztőjét, és Kopacz Attilát, a Cova Kiadó vezetőjét, számtalan igényes képzőművészeti album megjelentetőjét. Az ünnepségsorozat november 7-én az árkosi Művelődési Központban szervezett, A Barabás Miklós Céh múltja, jelene és jövője című konferenciával zárul. /Váry O. Péter: Lesz erdélyi magyar képzőművészeti múzeum (Nyolcvanéves a Barabás Miklós Céh). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./2010. október 9.Mennyi nő... (Miklóssy Mária árkosi kiállítása)Rendhagyóra tervezték, és ilyennek is sikeredett Miklóssy Mária majdnem életmű-kiállításának megnyitója Árkoson a művelődési központ Istálló Galériájában. Kopacz Attila, a központ igazgatója úgy vélte, hogy a művésznő sok-sok nőszereplős festményét és rajzait nincs, aki nálunk szavakkal érdemben bemutassa, emiatt megfelelőbb lesz, ha a művelődési központ barátját, Cristina Guga brassói zongoraművészt, tehát egy másik nőt kér fel arra, hogy művésznő társa, Miklóssy Mária alkotásait zenei hangulatfestéssel hozzák értelmezési közelségbe. Cristina Guga egyetemi tanársegéd angliai koncertútja előtt tehát kocsiba ült, és Árkoson termett, ahol az Istálló Galériában virtuóz előadásban Prokofjev- és Chopin-zeneműveket játszott. Az Istálló Galéria megnevezés nálunk szokatlannak tűnhet, túlságosan is kötődik, és asszociációs úton képbe hozza az építmény állatszálláshoz kötődő jelentését a maga szag- és formavilágával együtt, és kevésbé utal arra, hogy a fogalomnak más tartalmai is vannak, olyan is, mint amikor a motorosversenyek résztvevői szintén istállókba ,,kötik be" drága paripáikat. Az árkosi Istálló Galériába ,,bekötött" képek az egykori jászol fölötti, hosszú-hosszú falsíkon a képsor dimenzióit látványosan növelik, hosszú szerelvénnyé szervezik, és különleges, egyedi hatást keltenek. Miklóssy Mária képekben megnyilvánuló feminizmusa a kiállított anyagban szembeszökő. A festmények ,,szereplői", kivéve néhány régebbi rajzát, amelyeken a férfi-nő párosításban egy-egy nyeszlett férfiforma is megjelenik a nő mellett, mind-mind nők, női idomok, gömbölyded testalkatrészek, amelyek váltakozva forma- és színabsztrakciókba hajlanak, ívelnek át. Zsögödi Nagy Imre, az egyik legmarkánsabb erdélyi festőnk amikor hatvan és egynéhány alkotásából összeállított gyűjteményét az akkor még éppen visszanevezetlen Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, kijelentette: egy kollekciót kap tőlem Kolozsvár, egyet Marosvásárhely és egyet Csíkszereda. Nektek a ,,vérünket" adom. Amikor arcomról leolvasta, hogy a ,,vérünket" szót nem tudom értelmezni, megmagyarázta: a magyar művészek közül senki sem festette, rajzolta meg azt, amit Tizian a taliánoknál megtett. Megfestette anyánkat, asszonyunkat, lányunkat, húgunkat, nénénket, megfestette a vérünket, a Nőt. Miklóssy Mária nőközpontúsága ehhez hasonlatos. Képeiről csupa nő köszön vissza. Festményeit a Nagy Imre alkotásaival egybevetve lényeges különbség az, hogy a csíkzsögödi művész nőfigurái rusztikusak, csupa izomból, húsból, vérből kialakítottak. Miklóssy Mária ,,nőinek" lágyabb hajlatú idom- és testívei stilizáltak, hajlékonyak, a görbületek kapnak hullámzó hangsúlyt. Nagy Imre nőalakjai életerőt, edzettséget, rátermettséget sugárzóak, Miklóssy Mária alkotásain a testmezőket lezáró vonalak hajlékonyak, ívekbe hajlóak. Olyanok, mint a természetben a lágy ívelésű dombok, halmok, domborulatok, hisz az sem véletlen, hogy fizikai-földrajzi környezetünk megnevezésére az emberi testrészek neveit visszük át. A hegynek van háta, hasa, gerince, nyaka, dereka, lába, homloka, válla, és így tovább. A festmények kiegészítő kellékei szintén nőiesek: csipkék, halmotívumok, gyakran mitológiai jelképek igazítják el a nézői gondolatot. Miklóssy Máriának egy erős férfiegyéniség mellett, mint amilyen férje, néhai Plugor Sándor volt, nem lehetett könnyű fellelnie önmagát, nem ismételni, utánozni azt, ami férjére annyira jellemző volt. És sikerült. Az árkosi Istálló Galéria mostani kiállítása ennek az alkotóegyéniségnek a titkait tárja elénk. Érdekes, hogy a kiállításmegnyitón jelen lévők döntő többsége is nő volt. Érzékelték, hogy a festőnő nő. Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. február 25.Hetven éves lenne Baász ImreBaász Imre emlékére szervez éves rendezvénysorozatot az Árkosi Művelődési Központ és Baász Pálma, a képzőművész özvegye. Kopacz Attila, a központ igazgatója elmondta, Baász Imre 70 éve született, 35 éve költözött Háromszékre és 20 évvel ezelőtt halt meg, a kerek évfordulókat idén több eseménnyel teszik emlékezetessé. Szombaton 17 órától az Árkosi Művelődési Központ Istálló Galériájában Baász rajzaiból és vázlataiból nyílik kiállítás. Több száz alkotás közül 55 reprezentatív darabot mutatnak be az érdeklődőknek. Tavasszal jelentetik meg a kétkötetes Baász Imre-emlékalbumot, az első rész egy képzőművészeti album lesz, az életmű keresztmetszete. Kopacz Attila elmondta, a teljes életmű felkutatása hatalmas feladat, hiszen évtizedekkel ezelőtt a képzőművészek a megélhetésért mondhatni „cserekereskedelmet” folytattak, így a Baász-alkotások egész Európában szétszóródtak. A második kötet egy háromnyelvű dokumentum-összeállítás, amely rövid életrajzot és művészettörténeti tanulmányt tartalmaz. A kiadvány igazi csemegéje a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) Baász Szigeti Pálma által kikért nyomozati anyag feldolgozása lesz. Baász Imrét egy feljelentés alapján 1967-ben kezdték figyelni, az anyagot 1984-ben zárták le. A dokumentumkönyvbe bekerülnek a besúgók jelentései, amelyekben bírálták Baász viselkedését, életmódját, szemléletét, a megfigyelő tisztek fontosabb jelentései és a művész egy negyvenoldalas, magyarul megírt nyilatkozata, amelyben képzőművészeti programját, műveit magyarázza, elmondja, hogyan lett munkanélküli, hol és mit állított ki. A több mint 800 oldalas nyomozati anyag a képzőművészről és a korról is döbbenetes képet nyújt, fogalmazta meg Kopacz Attila. A tervek szerint az emlékalbumot Bukarestben, Kolozsváron, Budapesten és Helsinkiben is bemutatják. A nyár folyamán Baász Imre dokumentációs kiállításra kerül sor, majd az év végén az Árkosi Művelődési Központban Baász Imre-rézkarcműhelyt szerveznek, az egyhetes alkotóműhelyben a képzőművész grafikus barátai dolgoznak és emlékeznek a művészre. Kopacz Attila elmondta, legmerészebb álmuk, hogy az idén bezárt cigarettagyár több mint százéves épületében egy Baász Imréről elnevezett művelődési központot hozzanak létre. Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár) 2012. március 1.Páratlan ismeretanyagra és tapasztalatra alapozott kötet Murádin JenőtőlPéldátlanul komplex, páratlan ismeretanyagra és tapasztalatra alapozott összegző munkának nevezte, ugyanakkor a szerző eddigi 33 könyve és több száz tanulmánya párlatának gyűjteményeként értékelte Murádin Jenő Kolozsvár képzőművészete című kötetét Tibori Szabó Zoltán, lapunk munkatársa kedden délután, a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében tartott könyvbemutatón. Az igényesen kivitelezett kötet a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, amelynek képviseletében Kopacz Attila kiadóvezető volt jelen, Murádin Jenő művészettörténész pedig vetítettképes előadásban nyújtott ízelítőt a könyv gazdag képanyagából. Az est házigazdája Köllő Katalin volt. – Évtizedek óta figyelemmel követem Murádin Jenő munkáját, azt az aprólékosságot, amellyel a számára releváns információt összecsipegeti és följegyzi, azt a hallatlan szorgalmat és kitartást, amellyel a könyvtárakban, gyűjteményekben és levéltárakban rejlő, rég elfelejtett vagy annak hitt alkotók emlékeit összeszedi és rendszerezi – magyarázta Tibori, hozzátéve: a művészettörténész, pályája során megalkotta azokat a munkákat, „amelyek a 19. és a 20. századi erdélyi magyar képzőművészet történetét az egyéni alkotói sorsok irányából és szemszögéből közelítik meg, és amelyek a különböző részletek tisztázására összpontosítanak”. Az egyenként is izgalmas részletek ezúttal egyazon kötetben kerekednek egésszé, s a kincses város kétszáz évének képzőművészete révén Erdély művészettörténetéhez is közelebb viszik az érdeklődőt. – Megkerülhetetlen kötet kerül az olvasó asztalára, olyan munka, amelynek dokumentáltságához és tudományosságához nem fér kétség. A szerzőt legteljesebb elismerésünk, őszinte gratulációnk illeti meg érte. Akárcsak az ARTprinter Könyvkiadót, a kötet míves kivitelezéséért – hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán. Kopacz Attila kifejtette: megtisztelő volt a kiadó számára Murádin könyvén dolgozni, mint mondta, egyetlen szerzőtől sem kaptak korábban ennyire precíz anyagot, a szöveget és a képeket illetően egyaránt. – Élvezet volt ezt a könyvet elkészíteni, közben újra és újra átolvastuk, napi szinten egyeztettünk interneten – részletezte az ARTprinter igazgatója. Lelkiismeretes munkájukért Kopacz Attilának és feleségének, Zitának mondott köszönetet Murádin Jenő, valamint Tibori Szabó Zoltánnak is, aki „kezdetektől fogva ismerte a kéziratot, javaslatokat fogalmazott meg, és mindent megtett annak érdekében, hogy ez az összefoglaló munka elkészüljön”. – Az ember csak akkor ül le megírni egy ilyen kötetet, ha előtte már elvégezte azokat az előtanulmányokat, és megismerte a fázisokat, amelyek révén megértheti a különböző korok történéseit. Ha pedig majd nagyon öreg leszek, összegyűjtöm az eddig megjelent tanulmányaimat, és Függőhíd címen próbálom kiadni őket, pontosan arra utalva: aligha elképzelhető a Kárpát-medencében, hogy valamely nép, nemzet vagy országrész művészete – beszéljünk zenéről, irodalomról vagy akár képzőművészetről – ne kapcsolódjon a szomszéd népek, régiók művészetéhez – nyomatékosította Murádin Jenő. Reményét fejezte ki, hogy mindazok, akik Kolozsvár képzőművészete című kötetét elolvassák, sűrített formában találják meg benne az erdélyi képzőművészetben két évszázadon át végbement folyamatokat. Befejezésül Murádin Jenő vetítettképes előadást tartott, vázolva a kötetben szereplő színes reprodukciók történetét, eredetét. FERENCZ ZSOLT Szabadság (Kolozsvár) 2013. január 18.Üdvözlet KézdiszékrőlMa 17 órakor mutatják be a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban Beke Ernő legújabb könyvét, az Üdvözlet Kézdiszékről című albumot a szerző, Kisgyörgy Zoltán, lapunk munkatársa és Kopacz Attila, a könyv kiadója jelenlétében. A kézdivásárhelyi képeslapgyűjtő a céhes városról, Bálványosfürdőről és a felső-háromszéki falvakról készült képes levelezőlapjait gyűjtötte egybe. A sepsiszentgyörgyi ARTprinter Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet mintegy 450 képes levelezőlapot tartalmaz. Ezek mellett részleteket olvashatunk olyan alapmunkákból, mint Takács Zoltán Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Orbán Balázs A Székelyföld leírása, illetve a Potsa József által szerkesztett Háromszék vármegye című emlékkönyvből. A szerző képaláírásait Kisgyörgy Zoltán Kézdiszék településeiről szóló írása egészíti ki. Beke Ernő – aki 55 000 képes levelezőlappal rendelkezik – azt sajnálja legjobban, hogy Kézdiszék településeiről nagyon kevés képeslap került elő, bár biztosan tudja, hogy 1940 után több ilyen készült – igaz, kis példányszámban, ezért elkallódtak. Elmondása szerint két év múlva kerülhet nyomdába a nagyszabású, kétkötetes, díszkötésű Üdvözlet Háromszékről című kiadvány, amely magába foglalná az eddig megjelent és az ezután előkerülő képeslapokat. Az Üdvözlet Kézdiszékről albumot Beke Ernőtől lehet beszerezni önköltségi áron a Gyűjtemények Házában, a kereskedelemben nem kapható. (Iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. február 6.Szőts Dániel 88 évesSepsiszentgyörgy mindnyájunk által tisztelt és szeretett, Pro Urbe- és Pro Comitatu Covasnae-díjas, örökifjú Dani bácsija családja, barátai, világháborús bajtársai és a vitézi rend tagjainak jelenlétében az árkosi Szentkereszty-kastély nagytermében ünnepelte születésnapját. Kopacz Attila az Árkosi Művelődési Központ igazgatói és az ARTprinter Könyvkiadó tulajdonosi minőségében köszöntötte az ünneplőket, mutatta be a szakértelemmel gondozott, igényes kivitelezésű, Múltam emlékei című, több mint háromszáz oldalas kötetet, melyben Dani bátyánk felmenőire is emlékezve, pályafutásának egyes szakaszait – gyermekkorát, a Székely Mikó Kollégiumban töltött diákéveit, a halállal is szembenéző katonaéletét, egyetemi tanulmányait, orvostudományi és közegészségügyi működését, egyházi szolgálatát – fényképekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrálva eleveníti fel, ugyanakkor helyet ad szeretett családja bemutatásának, a szülőföld hírnevének, nemzeti kultúránk öregbítéséért, védelméért kifejtett tevékenységének, több közéleti írásának. „Dr. Szőts Dániel nagy múltú, és kötelezettségét dicsőséggel és becsülettel viselő család sarjaként, katonák, ügyvédek, orvosok, tisztviselők sora után maga is remeket alkotott életével” – olvashatjuk György Attila sommázását a könyv előszavában. Dani bátyánk a köszöntésére megjelentek mindegyikét dedikált kötettel ajándékozta meg, és a kastély szellemének igézetében derűs nosztalgiával emlékezett arra, hogy hetven évvel ezelőtt mint karpaszományos tizedes rövid ideig itt is teljesített katonai szolgálatot. A meglepetés erejével hatott a Kopacz Attila által szervezett ünnepi kamarakoncert, melyen Robert Ciufu, a ploieşti-i Carmen Sylva Zeneiskola végzős diákja Joseph Haydn és Liszt Ferenc zongorára írt néhány művét, köztük a 2. Magyar Rapszódiát adta elő. A találkozót néhány pohár bor melletti baráti beszélgetés zárta. Kívánjuk, hogy mindnyájunk javára adjon Isten Dani bátyánknak még számos esztendőt egészségben eltölteni. József Álmos Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. október 4.Bemutatták Murádin Jenő új kötetétMurádin Jenő Függőhidak című, válogatott művészettörténeti tanulmányokat és kritikákat tartalmazó könyvét mutatták be szerdán délután a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva-termében. A szerző elmondta, hogy a kötet az elmúlt negyven év azon írásait tartalmazza, amelyek folyóiratokban, szaklapokban, évkönyvekben és katalógusokban jelentek meg. Címnek pedig azért választotta a Függőhidakat, hogy érzékeltesse: a magyar kultúra csak úgy érthető a gyökereitől kezdve, ha az egész Kárpát-medencei térségre koncentrálunk. Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke kifejtette: néhány évvel ezelőtt ő javasolta Murádin Jenőnek, hogy foglalja össze, és írja meg Kolozsvár XIX–XX. századi összefüggő képzőművészet-történetét, egy másik kötetbe pedig kritikai munkáit gyűjtse össze. Harmadik feladatot is ajánlott, mégpedig azoknak az anekdotáknak a leírását, amelyeket a művészettörténész ismer a különböző művészekről és „házuk köréről”. Tibori utalt ugyanakkor arra is, hogy a most bemutatott könyv számos írása korábban a Szabadság hasábjain jelent meg. A kötetet Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész méltatta, hangsúlyozva: a Függőhidak kézikönyvként is hasznosan forgatható, hiszen tekintélyes válogatást ad közre Murádin Jenő művészettörténeti és kultúrtörténeti írásaiból. Erdélyi művészetünket illetően szokatlanul széles időhatárokat fog át a biedermeier kortól a historizmuson át egészen az avantgárdig. Kiemelte: a kötet első tanulmánya tekinthető akár a kiadvány művészettörténeti gerincének is, amely olyan lényegi összefoglalását adja Erdély XIX–XX. századi művészetének, amelyhez hasonló eddig nem jelent meg. Ilyen tekintetben művészettörténetünk elsajátításának és oktatásának alapköveként is használható. A művészettörténész hozzáfűzte: az írások közlésének helye utal arra a szakmai igényességre és változatos kulturális közegre, amelyet a szövegek szolgálnak. A könyv értékes részét képezik továbbá az ismert művészekről, mecénásokról és műgyűjtőkről közölt, eddig ismeretlen tények és hiteles történetek, valamint egy sor elfeledett, vagy háttérbe szorított alkotói életmű, egy-egy műalkotás vagy gyűjtemény szellemi feltámasztása. Kopacz Attila, a sepsiszentgyörgyi ARTprinter kiadó vezetője felelevenítette a Murádin Jenővel való közös munka kezdetét. Elmesélte, hogy tőle tanulta meg, hogyan néz ki egy tökéletesen megszerkesztett és előkészített kézirat, amiből egy nyomdász vagy egy tördelőszerkesztő könnyedén tud dolgozni, ezután már a többi szerzőtől is elvárta ugyanezt a színvonalat. Murádin Jenő köszönetet mondott feleségének, aki heteken át segített összeállítani az 1500 nevet tartalmazó névmutatót, majd levetítette a kötet illusztrációs anyagát. Mint mondta, kezdetben úgy tervezte, hogy a tanulmányok után közli a kapcsolódó illusztrációkat, hely szűke miatt viszont erre nem volt lehetőség. Ezért döntött úgy, hogy két tömbben, harminckét ritkasággal és képzőművészeti csemegével illusztrálja a kötetet. HÁROMSZÉKI ESZTER Szabadság (Kolozsvár) 2013. október 5.A derű segített az életbenNem elég, hogy az ember megtanuljon egy szakmát, mindazt, amit tud, hasznosítania kell a társadalom javára – foglalta össze hivatástudatának és életfilozófiájának lényegét dr. Szőts Dániel a Múltam emlékei című könyvének tegnapi sepsiszentgyörgyi bemutatóján. A Székely Mikó Kollégium zsúfolásig megtelt dísztermében Kopacz Attila, a könyv szerkesztője és kiadója tragikusnak nevezte a nyolcvannyolc éves Szőts Dániel életútját, aki „tizennyolc évesen egy eszement háború első vonalába került”, szerencsésnek, „mert fiatalon megtanulta a túlélés gyakorlatát”, és tanulságosnak azáltal, hogy „megírta az ő történelmét, az ő igazságát”, és könyvbe foglalva közkinccsé tette. Ha csupán a fényképeket és a képaláírásokat nézzük, olvassuk figyelmesen, abból is megismerjük e hosszú élet fontosabb állomásait – hangsúlyozta a könyv szerkesztője, aki Szőts Dánielnek az elmúlt ötven esztendőben újságokban, folyóiratokban, könyvekben megjelent írásait foglalta kötetbe. A szerző gyermekkora, diákévei, a katonaélet, az egyetemi tanulmányok, orvostudományi és közegészségügyi tevékenysége, egyházi szolgálata külön-külön fejezetekben kapott helyet, ezek közül Szőts Dániel a lövészárokban töltött fél évéről beszélt röviden, majd Bartha Mihály egykori bajtársával katonadalokat adott elő, hegedűn kísérte Bálint Csaba, végül pedig azt mondta: mindig a derű segítette élete során. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. október 9.Múltam emlékeiBemutatták Szőts Dániel önéletírását Minden településnek, így Sepsiszentgyörgynek is megvannak azon személyiségei, akiknek emberi tartása példamutató, tetteikről anekdoták keringenek, egy-egy kijelentésüket szájról szájra adják, és a közélet is elképzelhetetlen nélkülük, hiszen megfontolt véleményük és tanácsaik nélkülözhetetlenek a jó döntések meghozatalánál. Közéjük tartozik dr. Szőts Dániel nyugalmazott orvos is, akinek hétvégén mutatták be Múltam emlékei címet viselő önéletrajzi könyvét. A szerző így vall a kötet születéséről: „Életem nyolcadik évtizedének végén elővettem házi könyvszekrényemből írásaimat, és önmagam is elcsodálkoztam azon, hogy 25 folyóiratban, napilapban, emlékkönyvben több mint 110 írásom jelent meg. Nem óhajtok curriculum vitae-t írni, de egyik nevezetesebb latin-deák idézet és szólás szerint verba volant, scripta manent (magyarul: a szó elszáll, az írás megmarad – szerk.). Kiválasztottam pályafutásom egyes szakaszait, melyekben saját írásaimat és a rólam írottakat összekötve megörökíteni kívánom a gyermekkoromat, iskolás éveimet, katonaéletemet, egyetemi tanulmányaimat, közegészségügyi, megelőző orvostudományi működésemet, egyházi szolgálatomat, művelődési közéletben folytatott fél évszázados, szülőföldem hírnevének öregbítése érdekében kifejtett tevékenységemet.” Belelapozva és beleolvasva a Kopacz Attila által tervezett és kiadott, fényképekkel gazdagon illusztrált vaskos kötetbe, összeszorul a torkunk arra gondolva, mekkora veszteség lett volna az utókor számára, ha mindez nem jelenik meg újra nyomtatásban. Hiszen a Szőts család és Dániel fiának életútján túl az I. és II. világháború történései, valamint két letűnt világ korrajza mellett a nagy összeomlások és a még nagyobb újrakezdések krónikája is a könyv, illetve a helytállás és tenni akarás példatára. A szerző szemmel láthatóan meghatódottan és talán éppen ezért tömören beszélt a keze közül kikerült hatalmas munkáról és annak tartalmáról, annyit viszont elárult, hogy életét hét szakaszra osztva foglalta össze a vele történteket. Korát meghazudtoló mozgékonysággal, a rá jellemző derűvel és humorral viszonyult a tiszteletére összegyűlt hallgatósághoz, melynek szívébe és tudatába újfent belopta magát. A rövid ismertető után kiszólította Bálint Csaba barátját, hogy hegedű kísérete mellett énekelje ki a visszaemlékezés hatására benne kavargó furcsa érzelmeket, később pedig Bartha Mihály egykori katonatársát is maga mellé szólította, hogy együtt keseregjenek, nevessenek a hegedűszóra. Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2013. december 11.Vándorbottal az emberség útján (Bemutatták a Gazdáné Olosz Ella-kötetet)Második nekifutásra, a tervezett időpont után három hónappal látott napvilágot a Gazdáné Olosz Ella életművét összefoglaló könyv. Az eredetileg a művész kovásznai mellszobrának avatójára időzített esemény késése még értékesebbé tette a kötetet. „A szoboravató után hoppon maradtunk, de mondtam, nincs kizárva, hogy a Jóisten keze van a dologban, a könyv gazdagabb lett így” – mondta a hétfő esti bemutatón a kovásznai városi művelődési házban Gazda József, a könyv megálmodója, írója, szerkesztője. Mindez a nyomdai munkálatokat vállaló sepsiszentgyörgyi ArtPrinter Stúdió vezetőjének, Kopacz Attilának köszönhető. Miután elolvasta a kéziratot, úgy látta, a kötet teljesebb lesz, ha abban a művészeti szakértők írásai mellett Olosz Ella tervei, rajzai, vázlatai is helyet kapnak, ugyanúgy, miként Gazda József korábban a Püski Kiadónál megjelent, a textilművészt bemutató monográfiai kötetében. Az Olosz Ella életművét bemutató könyvet a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület Ignácz Rózsa Irodalmi Klubjában bocsátották útjára. Zsúfolásig megtelt a kovásznai művelődési ház nagyterme, mintegy tükrözve: Olosz Ellát nemcsak életében szerették, emberként és művészként – a maga szerénységével – maradandót alkotott. Szabó Etelka megnyitóbeszédében hangsúlyozta: „sokívű ember, művész, tanár, oktató, nevelő, néprajzos, egyben a közösségért, magyarságért sokat tevő személyiség volt, s ezzel még nem mondtunk el mindent róla. Életében nem tudatosult bennünk nagysága, észrevétlenül lopta közénk az értékeket – csak halála után döbbentünk rá erre”. A könyv születésének történetét Kopacz Attila ismertette. Kitért a nehézségekre, kihívásokra, de ennél sokkal komolyabb következtetéseket is levont. Kovásznának élnie kellene Olosz Ella anyagi és szellemi hagyatékával, kellő hozzáállással ez lehetne a város vendégforgalmi fejlesztésének egyik alapja – hangoztatta. Jó példaként a Bernben létrehozott Paul Klee-központot említette, ahol alapítvány kezeli a művész hagyatékát, amely turisztikai attrakció lett, önfenntartásra is képes. Hozzátette: Háromszék rendkívül gazdag olyan művészekben, akik világszinten is kimagaslót alkottak – annak ellenére, hogy Bukarest számára Erdély még mindig fehér folt az ország művészeti térképén, Budapesten pedig „vidékinek” titulálják az itteni alkotókat. Gazda József a kötet forrásanyagának összegyűjtését is felelevenítette. „Nem volt kivétel, a művészeti írók, akik megszólaltak, a legnagyobb alázattal, lelki meghajlással írtak Ella alkotásairól” – hangoztatta. A könyv előkészítése alatt újra együtt lehetett néhai feleségével, élete boldog napjai voltak ezek – vallotta be a közönségnek. A világmindenség bonyolult egyszerűségét vetítette ki, elevenítette meg munkáival, az élet szépségeivel, fájdalmával, bonyolultságával – összegezte Olosz Ella életművét. Olosz Ella munkásságának elismerése, összegzése vonatkozásában az utolsó mozzanat a most megjelent könyv. Halála után fél évvel Budapesten állítottak emlékplakettet, később Kovásznán is pislákolni kezdett kultusza, ma már emlékplakett, tárlat, mellszobor őrzi emlékét. Művészete vándorbot lehet kezünkben, mellyel az emberség útján haladhatunk – mondta Gazda József. A könyv bemutatóján fellépett a vajnafalvi Hozsanna kórus Gyerő Katalin vezetésével. Balogh István Lászlóffy Csaba: Vers – virradatig című versével hangolta az eseményre a jelenlévőket, Pál Szilvia Farkas Árpád írását idézte a könyvből. Az est rövid szeretetvendégséggel ért véget. A Gazdáné Olosz Ella-kötet ötszáz példányban jelent meg, kereskedelmi ára 80 lej. A család a részletfizetés lehetőségét is megteremtette, az igénylők a kovásznai városi könyvtárban áprilisig törleszthetik a könyv árát. Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 23.Volt egyszer egy nap, született egy lapDominóhatásra várva Az a bizonyos ’89-es ősz rettenetes volt. Éreztük a veszélyt, s azt, hogy mint a kutyák a nyáj körül, köröznek körülöttünk ismeretlen, bosszúra éhes erők. Kelet-Európán végigsepert a forradalom. Hittük, hogy a dominóeffektus eredményeként elér hozzánk is, de mikor, hogyan, miként, nagy kérdés volt. Tőkés László temesvári hősi ellenállását akkoriban csak töredékeiben ismertük, erről még a Szabad Európa Rádió sem nyújtott teljes, hiteles képet. Innen nézvést úgy tetszett, magányos harcos ő, s nem védi más, csak néhány elszánt magyar híve. Folytak a temesvári eseményeket elítélő gyári nagygyűlések, a lengyelországi kiruccanásából frissen visszaérkezett főszerkesztő, bizonyos Vasas Ferenc keményen kézben tartotta a lapot, s űzte az újságírókat az üzemekbe, beszámolni a szigorúan ellenőrzött közhangulatról. Korábban a szerkesztőség egyik hátsó szobájában – melyet magunk közt Kelet-európai Klubnak neveztünk – szabadon beszéltünk, vitatkoztunk, váltottuk meg a világot. Akkoriban úgy gondoltuk, ha már le nem írhatjuk, legalább szóban mondjuk el, hogy a kék szemű fiúk ismerjék véleményünket. Mint utólag kiderült, jól gondoltuk: lehallgatókészüléket szereltek a szobába. Advent Valahová elsietett a főszerkesztő, szétrebbent a társaság is. Advent volt. Készültünk az ünnepekre. Karácsonyfát vettünk, beszereztük a névsor szerint osztott, fejenként fél kilogramm sertéshúst, sorban álltunk narancsért, szaloncukorért, valakitől feketén kávét szereztünk. Haza, haza, az otthon biztonságos falai közé. Hogy mennyire nem voltak azok, pár éve már tudjuk: lakásunk fala is lehallgatókészüléket rejtett. Otthon csak a Szabad Európa Rádiót és a Kossuthot hallgattuk. A hírek egyre biztatóbbak voltak, Temesvár szabad, Bukarestben számunkra akkor még ismeretlen okok miatt szétrebbent a Ceauşescu által összehívott nagygyűlés. Este már kolozsvári és marosvásárhelyi barátaink telefonáltak, hogy magyarok, románok együtt tüntetnek, és mindkét városban a hatalom a tömegbe lövetett. Sokan meghaltak. Higanytermészetű kisebbik lányom estefelé azzal a hírrel érkezett haza, hogy másnap kivonul az IMASA. Késő este, éjszaka már bukaresti barikádharcokról számolt be a SZER, majd egész éjszaka felhívásokat olvastak be: Katonák, ha kivezényelnek a kaszárnyából, ne lőjetek testvéreitekre, apátokra, anyátokra. Egyetlen hírforrásunkat, a Magyarországon vásárolt orosz táskarádiónkat, melyet korábban csak közép- és rövidhullámon működtettünk, átállítottuk Bukarestre. Bemondták, hogy öngyilkos lett Milea, a hadügyminiszter, majd egy közleményt olvastak be, s szólt a hazafias zene. De a déli harangszó után mintegy fél órával, szokatlan hangzavar után egy ismerős hang szólalt meg, a színész Ion Caramitru, majd egy akkoriban ismeretlen másik, Mircea Dinescu: Istennek hála, szabadok vagyunk! A tirannus helikopterrel elrepült. Győzött a forradalom, indítsunk egy új lapot Mint kit puskából lőttek ki, rohantunk a városközpont felé, tele volt emberrel, a katonák még a megyei pártbizottság előtt álltak, de már ölelkeztek a tüntetőkkel, a harciasabbak bementek az első titkár és más vezetők szobáiba, s dobálták ki a térre a könyveket, képeket, de még a színes televíziókat is. Megtudtuk, Rab István és társai a hátsó kapun elmenekültek, hogy a tüntetők egy része a rendőrséget és a Securitate épületét ostromolja. Kicsit nézelődtünk, kicsit ámultunk a bukaresti tévé forradalmi műsorán, majd néhányan a szerkesztőségből, akik ott összefutottunk, eldöntöttük, irány a szerkesztőség, holnap meg kell jelennünk. A szerkesztőség épülete üres volt, Jecza Tibor, a leváltás előtt álló főszerkesztő-helyettes (veje meglépett az országból) valamivel előttünk érkezett. Percek alatt összefutott a társaság kevésbé gyáva része, Áros Károly, Kisgyörgy Tamás, Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Incze Ibolya, Páljános Mária, B. Kovács András, Albert Levente, Tompa Ernő, a tördelőszerkesztő Nagyhalmágyi József, Péter Sándor, Nagy László Mihály s egyik korrektorunk, az azóta elhunyt Gáspár Éva. (...) Új lapot indítunk – döntöttünk pillanatok alatt. Leültünk a szerkesztőség legnagyobb szobájában tanakodni. Időközben megérkezett a megyei pártbizottságtól az első titkárral együtt menekülő főszerkesztő, Vasas Ferenc is. Szokásával ellentétben csendes volt, nem oktatott, nem dirigált, be-bejött a szobába, hallgatta, miről beszélünk, kiment, telefonálgatott, újra visszatért. Addig jutottunk a rögtönzött lapelőkészítő gyűlésen, hogy meg kell változtatni az újság címét, le kell venni a fejlécről, hogy a megyei pártbizottság és a megyei néptanács lapja. És azt is, hogy Világ proletárjai, egyesüljetek! Ekkor lépett ismét a szobába Vasas, s megszólalt: vegyék kicsit vissza az iramot! B. Kovács András kollégát, mintha darázs csípte volna, felszisszent, s igen határozottan megkérdezte: Te azt hiszed, hogy ezt a lapot veled fogjuk csinálni? Vasas hitetlenkedve szétnézett, majd megkérdezte: Ki gondolja még azt, hogy nélkülem szerkesztik az új lapot? És sorba vette a kollégákat. Te, maga, maga? Nélküled, maga nélkül – hangzottak a válaszok. Sarkon fordult, visszament szobájába, s hosszú ideig ki sem mozdult onnan. Amikor elment, beszólt, hogy hagyott valamit számunkra az asztalán. Senki nem nézte meg, mit. Napok múlva derült ki, hogy Rab elvtárs magyar nyelvű beszéde lapult az íróasztalon. Magyari Lajos keze írásával. Kell egy főszerkesztő Mi erről akkor mit sem tudtunk, új lapnéven töprengtünk. Közben páran már íróasztalhoz ültek, írtak, lestük a telexgépeket, akkoriban még álom sem volt a mai információs világ, és néztük a tévét. Sylvester Lajos és Gajzágó meg-megvillant, majd elrohantak. Amikor épp a Háromszéki Tükör változatot osztottuk-szoroztuk, az épp visszaérkezett Gajzágó odaszólt, miért ne lehetne egyszerűen Háromszék? Ebben maradtunk, Kisgyörgy Tamás megrajzolta a fejlécet. Társadalmi-politikai napilapként határoztuk meg magunkat. Már csak felelős szerkesztőt kellett választani. A dilemmát az okozta, hogy Sylvester Lajos és Gajzágó Márton, akiknek elvitathatatlan tekintélyük volt köreinkben, elment a forradalomba... És megérkezett Magyari Lajos. Akkoriban jó formában volt, hónapok óta nem ivott, tehetségét mindenki tisztelte, szerkesztői ízlésére adtunk. S hittünk abban, a lap közös munka lesz, nem egy-két ember akarata határozza majd meg hangvételét, ideológiai alapállását. Szavaztunk, úgy határoztunk, ideiglenesen irányítsa a lapot, majd sort kerítünk a vezetőségválasztásra is. Magyari Lajos két és fél évig vezette az újságot (1992-ben elment szenátornak), s el kell ismernünk, e nehéz időkben végzett munkájával, napi politikai kommentárjaival beírta magát a romániai magyar sajtótörténetbe. Az első szám – ahogyan akkoriban szokásos volt, négy teljes oldal! – Győzött a nép akarata! szalagcím alatt jelent meg. A szerkesztőségi vezércikk a Jó reggelt, szabadság! címet viselte, mellette a Nemzeti Megmentési Front közleménye s egy eseményfotó. Az első oldalra került Magyari Lajos Kérdések című verse, Páljános Mária kis gazdasági beszámolója. A belső két oldalon a demokrácia ideiglenes megyei tanácsának közleményei, felhívásai mellett Gajzágó Márton, Sylvester Lajos, Matekovics János, Áros Károly publicisztikáit jelentettük meg, s hat fényképet – Albert Levente és Kopacz Attila felvételeit – a sepsiszentgyörgyi megmozdulásokról. A negyedik oldalon több évtized után először boldog karácsonyt kívántunk olvasóinknak, az Agerpres – akkor még telexgépen – néhány lelkes visszhangot adott le a román forradalom nagyszerűségéről s egy mosakodó cikket önmaga addigi tevékenységéről. Kis kazettában megörökítettük azok nevét, akik a Háromszék első számának szerkesztésében részt vettek, és hírül adtuk, hogy lapunk következő száma másnap, december 24-én, vasárnap megjelenik. A lapindítás estje nem múlt el meglepetés nélkül. Úgy fél tíz táján hat-nyolc fegyveres fiatalember csörtetett be. Közölték, hogy a demokrácia ideiglenes megyei tanácsától jöttek, s arra kérnek, vigyük le a kefelevonatot a forradalmi bizottság elnökének, bizonyos Dumbravă doktornak. Határozottan közöltük, erről szó nem lehet, minket többet senki nem cenzúráz. Pontosan tudjuk, mi a dolgunk. Kicsit tébláboltak, majd elmentek. Mint a meleg kenyér, úgy fogyott az első szám, s hónapokig 25 000–30 000-es példányszámban jelentünk meg. Ma szerényebben ugyan, de megvagyunk. Továbbra is Deák Ferenc egyetlen paragrafust tartalmazó sajtótörvényéhez igazodunk: MONDJ IGAZAT. 2009. december 23. Simó Erzsébet Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. április 1.Végleges ítélet: örököseihez kerül az árkosi Szentkereszty-kastélyTizenkét évi pereskedés után örökösei birtokába kerül az árkosi Szentkereszty-kastély, a benne működő kulturális központnak ki kell költöznie, pedig minden lehetőséget megragadott, hogy az ingatlan ne képezhesse visszaszolgáltatás tárgyát, s ne kelljen elhagynia a birtokot: így a korrupcióellenes hatóságnál jelentették fel azokat, akik közreműködtek az örökség odaítélésében. Báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, gróf Haller Anna 1870 körül kastéllyá bővíttette az egykori árkosi udvarházat. Fiuk, id. báró Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja az 1890-es években újabb átépítéseket végeztetett, amely során a kastély elnyerte mai formáját. Az ingatlan öröklés útján ifj. Szentkereszty Béla birtokába került, aki 1944. július 28-án elhunyt. 1945-ben államosították: árvaház, mezőgépészeti iskola, termelőszövetkezet, utóbb agronómusház működött benne. 1982-ben átvette a Román Kommunista Párt, s protokolláris vadászkastélyt alakítottak ki a diktátorházaspárnak. A rendszerváltás után a művelődési minisztérium alárendeltségébe tartozó, 1990-ben létrehozott Árkosi Kulturális Központ (a továbbiakban központ) kapott helyet benne. Örökösök A kastély utolsó jogos tulajdonosa, ifj. báró Szentkereszty Béla földbirtokos leszármazott nélkül hunyt el. Három nővére közül a legidősebb, Johanna (Janka) pribéri, vuchini és dunaszekcsői gróf Jankovich-Bésán Endréhez, a középső, Marietta Kuno von Kettenburg báróhoz ment feleségül, Erzsébet hajadon maradt. Janka még öccse előtt, 1933-ban elhunyt, örököse fia, az 1908-ban a magyarországi Gicen született Jankovich-Bésán Elemér. (További négy keresztneve volt. Utódainak is számos keresztneve van. A könnyebb azonosítás érdekében riportunkban az elsőre szorítkozunk.) Utóbbinak Christine Hoenning-O’Carroll bárónővel kötött házasságából öt lánya és három fia született. A család a második világháborút követően a Dél-afrikai Köztársaságba költözött. A fiúk közül a legidősebb, Jankovich-Bésán András még Gicen született 1934-ben. Ő az, aki a 2001/10-es törvény alapján kérte a kastély és a birtok visszaszolgáltatását. András és Maria Adelisa Marques Matos Corte-Real házasságából három gyerek született: Jankovich-Bésán András, Elemér és Krisztina. Apjuk halálát követően ők folytatták a pereskedést. Tulajdonképpen örökös még lenne, de a 10-es törvény alapján csupán Jankovich-Bésán András kérte az ingatlant. Testvérei, illetve leszármazottaik is jogosultak lettek volna, ahogy Szentkereszty Marietta lányának leszármazottai, a Droste von Vischering von Nesselrode-Reichenstein grófok is. Per hátán per A pereket vázlatosan írjuk le, közérthetőségre törekszünk, és kihagyjuk a zavaró elemeket. Így például a bírósági eljárásban az elején részt vett az állam képviselőjeként a Kovászna megyei közpénzügyi hivatal, továbbá Sepsikőröspatak község önkormányzata, ugyanis Árkos akkor még oda tartozott, 2004-ben nyerte el önállóságát. Jankovich-Bésán András kérvényt nyújtott be a központhoz, melyben kérte az ingatlan visszaszolgáltatását. A központ 2002 márciusában ezt elutasította. Az örökös a Kovászna Megyei Törvényszékhez fordult, megtámadta az elutasító határozatot, és nyert. A 2004 júliusában meghozott ítélet kimondta, természetben vissza kell szolgáltatni a kastélyt, kápolnát, istállót és a hozzájuk tartozó 9 hektár területet. Az ítélet ellen óvást nyújtott be a központ. Az ügy a brassói táblabíróságra került, ott 2005 márciusában ellentétes ítélet született, ezt megfellebbezte az örökös. 2007 júliusában a Legfelső Ítélőtábla és Semmítőszék helyt adott a fellebbezésnek, és újratárgyalásra visszahelyezte az ügyet Brassóba. Ott a táblabíróság 2009 decemberében elutasította a központ óvását. Ez újabb ítélet ellen fellebbezett a központ. 2012 novemberében a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék elutasította a fellebbezést, és helyben hagyta a Kovászna Megyei Törvényszék visszaszolgáltatásra vonatkozó ítéletét. A végzés visszavonhatatlan. A központ mégis két rendkívüli jogorvoslati kérelmet nyújtott be ez ellen, az ítélőtábla mindkettőt visszautasította. Feljelentés Ekkor már végleges és visszavonhatatlan volt az ítélet a kastély és a birtok visszaszolgáltatásáról. Ám a központ vezetősége Ioan Sabău-Pop marosvásárhelyi ügyvéd által büntetőjogi feljelentést tett az Országos Korrupcióellenes Ügyészségen. Ebben hamisítás, hamis okirat tudatos felhasználása, hamis nyilatkozat és csalás vádjával kérik mindazok felelősségre vonását, akik elősegítették a Jankovich-Bésán család javára való végzést: azaz ügyvédekét, közjegyzőkét, helyi közigazgatásét, telekkönyvi tisztviselőkét. A nagyon hosszú keresetben, melyben az örökösöket következetesen állítólagos örökösöknek titulálja az ügyvéd, többek között a következők állnak: A felsoroltak alapos bűnügyi programot építettek fel. Igen komoly kételyek adódnak az örökösi minőség kérdésében. Aztán hosszasan boncolgatja, a visszaigénylő milyen fokú rokonságban áll a volt tulajdonossal. A „nepot” kifejezés románul egyaránt jelent unokát és unokaöcsöt. A feljelentő tévútra viszi a beadvány olvasóját. Boncolgatja, Jankovics-Bésán Endre hogyan lehet Szentkereszty Béla unokaöccse, amikor az „anya”, Janka 1933. október 13-án elhunyt, a „szegény Endre” meg 1934. augusztus 2-án született, tehát tizenegy hónappal később. Az ügyvéd hozzáteszi, valószínűleg a nemesi címerrel rendelkező családoknál abban az időben hosszabb volt a terhesség ideje, mint a közönséges halandóknál. Ez a rosszindulatú megjegyzés még logikájában sem áll, ugyanis, mint az ügyvéd is megjegyezte, a „fiú” később született. A másik csúsztatás az, hogy Endre nem Janka fia, mint ahogyan azt erőltetve állítja, hanem unokája. A Janka fia 1908-ban született, az ő fia meg 1934-ben nyugodtan megszülethetett nagyanyja halála után tizenegy hónappal. A feljelentés hosszasan taglalja a Jankovich-Bésán Endrének kiállított közjegyzői örökösi bizonylatok hamisságát. (Az illetékes bíróságok a visszaigénylőre vonatkozó örökösi bizonyítványok törvényességét jogerősen megállapították.) Aztán arra a következtetésre jut, hogy itt egy teljes, visszaszolgáltatási iratokat gyártó hálózatról van szó. A cél az volt, hogy örökösnek adja ki magát azért, hogy a visszaszolgáltatási folyamatot megjátszva csalással megrövidítse a román államot, melynek tulajdonjoga volt – állítja az ügyvéd, hozzátéve, a valódi örökös Szentkereszty Erzsébet, aki viszont a horthysta Magyarország hadseregébe igazolt, s elhagyta az országot. Éppen ezért, mivel az ellenségnél szolgált, jogosan sajátította ki a román állam a birtokot, állítja az ügyvéd. (Nem tudunk arról, hogy az akkori Magyarország hadseregében nők is harcoltak volna.) Aztán kifogásolják a birtok telekkönyvezését is. Mindazonáltal megállapítják, hogy a román államot tízmillió eurónyi értékkel károsították meg, és kérik a vétkesek felelősségre vonását. Ezt az ügyet a korrupcióellenes ügyészség a brassói táblabíróságra helyezte. A tábla elutasította a vádakat. Aljas húzás Annak illusztrálására, hogy milyen fondorlathoz folyamodott a központ által megfogadott ügyvéd, Ioan Sabău-Pop, idézünk a beadványából, mellyel 2014-ben a per Kovászna megyéből való áthelyezését kérte. (Különben Ioan Sabău-Pop a Vatra Românească alelnökeként szerepet játszott az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekben – szerk. megj.) Indoklásában az egykori Har–Kov-jelentéshez hasonló állításokat sorakoztatott fel. Precedensként felhozta, hogy a Kovászna megyei prefektus is áthelyeztette a föld-visszaszolgáltatási pereket. Közli, hogy Kovászna és Hargita megyében közszájon forog: székelyföld (így, kisbetűvel!) nem Románia, s ebből a feltevésből kiindulva ezekben a megyékben a román állam, a román állami hatóságok nem léteznek, így a igazságszolgáltatás sem létezik már. Hozzáteszi, említett térségben puskaporos a hangulat, fennáll a veszély, hogy megismétlődnek a március 20-ai marosvásárhelyi események. Azt állítja, hogy a megyei törvényszék volt elnökét és más két bírót Tőkés László kivitte Budapestre eligazításra. Ebből érthető, milyen viszonyok uralkodnak ott, egy bíró még ha román, akkor is nehéz helyzetben van. A megyei igazságszolgáltatásban hungarista és nemzetellenes pszichózis uralkodik a sokrétű összefonódások miatt, melyek bumerángként hatnak a visszaszolgáltatási perekben – áll többek között Ioan Sabău-Pop fejtegetésében. A rágalmazó hallgat arról, hogy a visszaszolgáltatás törvényességét a Bukarestben székelő (nem har–kovi!) Legfelső és Semmítő- és Ítélőszék három döntésében is helybenhagyta. Az utolsó akadály Az örökösök bírósági végrehajtóhoz fordultak, a központ ismét az igazságszolgáltatáshoz, megfellebbezte a végrehajtást. A per végéig szóló felfüggesztés után alapfokon a Sepsiszentgyörgyi Bíróság, véglegesen a Kovászna Megyei Törvényszék utasította vissza a keresetet. Kincses Előd, az örökösök ügyvédje érdeklődésünkre elmondta, a 10-es törvény alapján teljesen törvényesen juttatták vissza a Szentkereszty-kastélyt. (Kincses Előd szintén szerepet játszott az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekben, akkor is a másik oldalon – szerk. megj.) A Kovászna Megyei Törvényszék 2004-ben hozott ítélete óta mindenféle trükkel húzták az eljárást, amelyet csak 2012. november 23-án sikerült véglegesen megnyerni a legfelső ítélőszéknél. Utána perújítást és semmisségi kérelmet is benyújtottak, mindkettőt elvesztették, mert teljesen megalapozatlanok voltak. Érdeklődésünkre, hogy időközben a német Dorste grófok hogyan kerültek a képbe, az ügyvéd elmondta, az akadékoskodás közepette kitalálták, hogy megkérdezzék a német grófokat, szeretnének-e örökölni. Pont olyan fokú örökösök, mint Jankovich-Bésánék, de a 10-es törvény jogvesztő határidejéig nem nyújtottak be igénylést, tehát nem is jöhettek szóba. Különben is nyilatkoztak arról, hogy nem tartanak igényt az örökségre. Addig húzták az ügyet, hogy időközben elhunyt Jankovich-Bésán András, s a visszaszolgáltatás a gyerekek javára történt. De le kellett járatni a hagyatéki tárgyalást, mivel a legelső ítélet még az apa javára szólt. Bejegyeztették a tulajdonjogot. Azt is megtámadta a Központ. Az ügyvéd szerint törvénytelenül, hiszen jogalap nélküli használója az ingatlannak. Azzal védekeztek, hogy operatív kezelési joguk van. „Nagyon édes nekik ez a használat, hiszen egy fityinget sem fizetnek” – jegyezte meg. Most ki sem akarnak kiöltözni. Az új perrendtartás gyorsított eljárást tesz lehetővé, ha valaki a tulajdonos beleegyezése nélkül használ egy ingatlant. Felszólították a központot, hogy harminc nap alatt ürítsék ki a kastélyt, s fizessék ki három évre a lakbért. Válaszra sem méltatták, teszi hozzá Kincses Előd. Bizonytalanságban A központ igazgatója, Kopacz Attila, aki 2008-ban került az intézmény élére, érdeklődésünkre elmondta, örökölte az ügyet. A brassói ügyvéd visszalépett, újat kerestek. Ioan Sabău-Pop marosvásárhelyi ügyvédet ajánlották Bukarestből, mint olyan szakértőt, aki részt vett a visszaszolgáltatási törvény kidolgozásában. Az ügyvéd végezte a dolgát, a kivizsgálást azért kérte, hogy megbizonyosodjanak, jogos-e a visszaszolgáltatás, mert nagy a felelősség. Az én tisztem a rendezvények szervezése, nem a jogi gondok megoldása – hangsúlyozza Kopacz. Állítja, nem fordult hozzájuk senki bérleti szerződést kötni. Két felszólítást kaptak, hogy ürítsék ki a kastélyt, ellenkező esetben kártérítést számolnak fel. Egyrészt a végrehajtó kötelezi, hogy hagyják el az ingatlant, de nem teszi fel senki a kérdést: mi lesz az állami vagyonnal? Voltak beruházások, amelyek leltáron szerepelnek, továbbá ott van egy 78 alkotásból álló térplasztika-együttes, amelyet nem lehet elszállítani. Azt sem vették figyelembe, hogy itt művelődési intézmény működik. Hogy mi lesz a jövő, nem tudja Kopacz Attila. Hozzáteszi, a művelődési miniszter asztalán a helyzetjelentés. Ott születik meg a döntés. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. május 12.Megkérdőjelezett restitúció ÁrkosonMintegy hétszázan írták alá az Árkosi Művelődési Központ fennmaradását támogató levelet (Scrisoare de susţinere a Centrului de Cultură Arcuşi), a kezdeményezők az alapvető emberi jogok és az alkotmány által szavatolt kultúrához való jogra hivatkozva kérik az államot, mentse meg az intézményt, miután az annak otthont adó Szentkereszty-kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek. A petíciót a román kultúra kiemelkedő személyiségei írták alá, többek között Răzvan Theodorescu akadémikus, Ion Caramitru és Mihai Mălaimare színész, Radu Afrim rendező, Radu Macrinici dramaturg, Felicia Filip szopránénekes, Gheorghe Zamfir pánsípos, majd magyar támogatók is csatlakoztak az ügyhöz: Szőcs Géza, György Attila és Farkas Wellmann Endre költő, Szebeni Zsuzsanna, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense, Makkai Péter helyi református lelkész. Az aláírók a petícióban úgy fogalmaznak, hogy nem vonják kétségbe a tulajdonjog és annak gyakorlásának elvét, de az állam kötelessége, hogy megoldást találjon a polgárok kultúrához való jogának biztosítására. Felszólítják a hatóságokat, hogy helyezze biztonságba a kilakoltatással fenyegetett intézmény javait. Megtartanák a jelenlegi rendeltetést A petícióban azt is megemlítik, hogy a kastélyt a volt tulajdonos távoli örökösei kapták vissza, akik jelenleg Dél-Afrikában élnek, az állam pedig 1968 és 2012 között 3,4 millió eurót költött az ingatlanra. A támogatók többsége azt szorgalmazza, hogy az új tulajdonosok és az intézményt fenntartó művelődési minisztérium egyezzenek meg, és tartsák meg az épület rendeltetését, de sokan közülük magát a visszaszolgáltatást is megkérdőjelezik. Szőcs Géza, a magyar kormány kormánybiztosa például így ír: „A restitutio in integrum gondolatának az elmúlt 25 évben politikusként és magánemberként is következetes híve voltam és vagyok. (...) Az árkosi kastéllyal kapcsolatosan kivételesen ettől eltérő a véleményem. E kastélynak a kultúra ápolásában betöltött szerepe, ennek fontossága nézetem szerint felülírja a föntebb leírt szempontokat." A kormánybiztos szerint az épületnek vagy az állam tulajdonában kellene maradnia, vagy csak abban az esetben kellene visszaadni a családnak, ha az száz évre szóló szerződést köt a jelenlegi haszonélvezővel, a jelenlegi feltételekkel. Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a sajtónak elmondta, hogy aggódik a kastélyban és a parkban felhalmozott műértékek sorsáért. Hozzátette ugyanakkor, hogy soha nem tárgyalt az „úgynevezett" tulajdonosokkal, és utalt arra, hogy kétségbe vonja ezek tulajdonjogát. Ioan Pop-Sabău, az intézményt képviselő ügyvéd kifejtette: „túl könnyen ítéltek ebben a perben, a visszaszolgáltatást kérők nem bizonyították, hogy ők az örökösök." Kincses: a kastély aranytojást tojó tyúk Az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának törvényességét három alkalommal vizsgálta a legfelsőbb ítélőtábla, és minden alkalommal megerősítette az örökösök tulajdonjogát, mondta el a Krónikának Kincses Előd, a tulajdonosok ügyvédje. Felidézte, hogy már 2002-ben megszületett az első visszaszolgáltatási végzés az ingatlan ügyében, de tizenhárom évig „eszközökben nem válogatva akadályozták, hogy a törvényes örökösök visszakapják". Perújítást kértek, majd megsemmisítési kérelem lehetőségével is éltek, majd, miután ezeket elveszítették, a tulajdonjogi bejegyzést is megtámadták, végül a bíróság jogerősen elrendelte a kilakoltatást, sorolta Kincses Előd. Felhívta a figyelmet, hogy ez a helyzet jól jön a kulturális központ működtetőinek, hiszen bért nem fizetnek, ám négycsillagos turisztikai szálláshelyként működtetik a kastélyt, így komoly jövedelemre tesznek szert. „A kastély aranytojást tojó tyúk annak a néhány embernek, aki rátette a kezét az ősi Szentkereszty-vagyonra, most a kultúra mögé bújnak, és jó szándékú embereket vezetnek félre" – fogalmazott az ügyvéd. Rámutatott, a 2001/10-es restitúciós törvény kulturális intézményeket védő cikkelyei nem vonatkoznak a kastélyra, mivel 1990 előtt Ceuşescu protokollvillája volt. Az új tulajdonos, a Jankovich-Bésán család nem kívánja eladni az ingatlant. Kincses Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális központ ügyvédje a szélsőséges nézeteiről elhíresült Ioan Pop-Sabău, a Vatra Românească nacionalista szervezet alapító alelnöke, aki folyamatosan próbálja akadályozni a visszaszolgáltatást. Az árkosi udvarházat báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, Haller Anna grófnő az 1870-es években bővítette kastéllyá, majd a 19. század végén Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja alakította ki jelenlegi formáját. A kommunizmus alatt Nicolae Ceauşescu számára rendeztek be itt vadászkastélyt, majd 1990-ben hozták létre a kulturális központot. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2015. május 13.Petícióban kérik az Árkosi Művelődési Központ védelmétA romániai és magyarországi kulturális élet mintegy hétszáz kiemelkedő szereplője írta alá azt a petíciót, amelyben arra kérik a román államot, hogy mentse meg az Árkosi Művelődési Központot, miután az annak otthont adó Szentkereszty-kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek – írja keddi számában a Krónika napilap. Az aláírók között szerepel Razvan Theodorescu és Ion Caramitru, mindketten korábbi kulturális miniszterek, illetve Szőcs Géza kormánybiztos, György Attila író, Szebeni Zsuzsanna, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense. A Sepsiszentgyörgy szomszédságában levő Árkoson a kulturális tárca alárendeltségében működő kulturális központ azt követően került nehéz helyzetbe, hogy a Dél-Afrikában, Spanyolországban és Portugáliában élő örökösök tizenkét évi pereskedés után jogerősen pert nyertek, és visszakapták a kastélyt és a hozzá tartozó kilenchektáros angolparkot. Az aláírók a petícióban úgy fogalmaznak, hogy nem vonják kétségbe a tulajdonjog és annak gyakorlásának elvét, de az állam kötelessége, hogy megoldást találjon a polgárok kultúrához való jogának biztosítására. Felszólítják a hatóságokat, hogy helyezzék biztonságba a kilakoltatással fenyegetett intézmény javait. A petícióban azt is megemlítik, hogy az állam 1968 és 2012 között 3,4 millió eurót költött az ingatlanra. A támogatók többsége azt szorgalmazza, hogy az új tulajdonosok és az intézményt fenntartó művelődési minisztérium egyezzenek meg, és tartsák meg az épület rendeltetését. Az intézmény megmentésére létrehozott közösségi oldalon Szőcs Géza kormánybiztos kijelentette, hogy politikusként és magánemberként is a restitutio in integrum gondolatának (az eredeti állapot helyreállítása) a következetes híve volt az elmúlt 25 évben. "Az árkosi kastéllyal kapcsolatosan kivételesen ettől eltérő a véleményem. E kastélynak a kultúra ápolásában betöltött szerepe, ennek fontossága nézetem szerint felülírja a föntebb leírt szempontokat". A kormánybiztos szerint az épületnek vagy az állam tulajdonában kellene maradnia, vagy csak abban az esetben kellene visszaadni a családnak, ha az száz évre szóló szerződést köt a jelenlegi haszonélvezővel, a jelenlegi feltételekkel. Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a sajtónak elmondta, hogy aggódik a kastélyban és a parkban felhalmozott értékek sorsáért. Hozzátette ugyanakkor, hogy soha nem tárgyalt az "úgynevezett" tulajdonosokkal, és utalt arra, hogy kétségbe vonja ezek tulajdonjogát. Az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának törvényességét három alkalommal vizsgálta a legfelsőbb bíróság, és minden alkalommal megerősítette az örökösök tulajdonjogát, mondta el a Krónikának Kincses Előd, a tulajdonosok ügyvédje. Az árkosi udvarházat báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, Haller Anna grófnő az 1870-es években bővítette kastéllyá, majd a 19. század végén Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja alakította ki jelenlegi formáját. A kommunizmus alatt Nicolae Ceausescu számára rendeztek be itt vadászkastélyt, majd 1990- ben hozták létre a kulturális központot. Népújság (Marosvásárhely) 2015. május 28.Árkosi Művelődési KözpontBérlés lenne az optimális megoldás Több mint ezer személy – köztük a romániai és magyarországi kulturális élet kiemelkedő szereplői – írta alá tegnapig az Árkosi Művelődési Központ megmentéséért kezdeményezett petíciót, miután az annak otthont adó, árkosi Szentkereszty-kastélyt a 10-es törvény alapján visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek, az ítélet végleges. Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a Székely Hírmondónak leszögezte, a petíciót nem az örökösök vagy a visszaszolgáltatás ellen, hanem a központ védelmében fogalmazták meg a művészek, hogy kormányszinten is lássák: az Árkosi Művelődési Központra igény van. Kopacz Attila érdeklődésünkre elmondta, mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mi történik a központ azon elemeivel, amelyek nem képezik a visszaszolgáltatás tárgyát, és továbbra is az állam köztulajdonában vannak, mint például a tó, az istálló, a kültéri szobrok stb. – Ez azonban nem az én dolgom, hanem minisztériumi szinten kell döntést hozni – szögezte le az intézmény igazgatója, aki fontosnak tartja, hogy erről a kérdésről mielőbb a tulajdonos vagy a jogi képviselője tárgyaljon az illetékesekkel. Ami pedig a kulturális központ további sorsát illeti, az igazgató elmondta, hogy a lehetőségeket végigbeszélte a minisztérium képviselőivel, és a legoptimálisabb megoldás az lenne – és amit a törvénynek kellene garantálnia –, hogy a visszaszolgáltatástól számítva hat évig jelenlegi helyszínén maradjon az intézmény, bérben. – Az örökösök képviselője azt mondta, hogy felajánlotta nekünk ezt, de ez nem igaz. Soha nem ajánlották fel, hogy kiadják bérbe. Én még mindig abban reménykedem, hogy az örökösökkel valamilyen szinten szóba tudnánk állni, és talán akkor meggyőznénk, hogy ne verjék szét ezt a kulturális intézményt – húzta alá az igazgató. Kopacz leszögezte, senki sincs a visszaszolgáltatás ellen, de arról is beszélni kellene, hogy mibe kerül a kastély karbantartása, az egész komplexum fenntartása, a park gondozása. – Arról nem szól a fáma, hogy mi igazából itt a munkánkat végeztük. Ha sikerül megegyezni a bérben, akkor továbbmegy az Árkosi Kulturális Központ, a brandjével együtt. A másik véglet pedig az, hogy megszűnik – tette hozzá. Az igazgató megjegyezte, ha nem sikerül a bérben megegyezni, akkor már csak két lehetőség marad. Az egyik az, hogy az egész intézményt egy kormányhatározattal megszüntetik, a másik pedig az, hogy a központ egy más helyszínen folytatja munkáját. Ez esetben azonban felmerül egy pár kérdés, mivel vannak olyan elemei a kulturális központnak, amit tovább lehet vinni, mint a kamarahangversenyek, a kiállítások, a képzőművészek bemutatása, ellenben gondot jelenthet a rezidens programok vagy nyári alkotótáborok folytatása, hiszen nehezen elképzelhető, hogy ezeket meg lehetne szervezni például egy sepsiszentgyörgyi épületben. – Akkor talán másképp kellene megoldani, talán kihelyezni, de erről nem tudunk lemondani, ez az erőssége a központnak, ebből van képzőművészeti gyűjteménye az intézetnek – húzta alá Kopacz Attila. Az igazgató aggódik a központ kollekciójának a sorsáért is, amit több száz alkotás képez. – Ez nagy érték. Ha megszűnik a központ, akkor ezeket a műtárgyakat el kell vinnem valahová – mondta. Egyelőre keresik a megoldást, de Kopacz Attila úgy érzi, hogy szélmalomharcot vív, mert egyrészt tudja, hogy a művészek támogatják, másrészt lát egy „óriási passzivitást” is egy kulturális intézmény sorsa kapcsán. „Valószínűleg többet számít otthon ülni a televízió előtt, mint például koncertre járni”, fogalmazott. Kiss Edit Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. június 1.Bezár az árkosi kastélyFelfüggesztette júniusi tevékenységét a kilakoltatás előtt álló Árkosi Művelődési Központ. Az elmúlt hétvégére beütemezett, az országos és nemzetközi versenyeken díjazott fiatalok gálája is elmaradt. Kopacz Attila, a művelődési minisztérium fennhatósága alatt működő kulturális központ igazgatója az Agerpres hírügynökségnek kifejtette, a júniusra beütemezett kulturális programokat is elhalasztották, arra számítva, hogy addig eldől a végrehajtók által fenyegetett intézmény sorsa. Az igazgató elmondta, a végrehajtótól egy hónap haladékot kaptak a kilakoltatási végzés gyakorlatba ültetése előtt, egyelőre nincs hova költözniük. Meglátása szerint az lenne a tökéletes megoldás, ha bér ellenében az intézmény a kastélyban maradhatna. Mint ismeretes, a kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek, a művelődési élet több személyisége azonban a kastélyban működő kulturális intézmény megmentéséért emelt szót. Bíró Blanka 2015. június 17.Lakat kerülhet a kastélyra (Árkos)Minekutána tizenkét év pereskedést követően báró Szentkereszty Béla örököseinek jogerősen visszaítélték az árkosi Szentkereszty-kastélyt, amelyben az Árkosi Kulturális Központ (a továbbiakban központ) működik, a tulajdonosok nem tudják birtokba venni az ingatlant. Kincses Előd ügyvéd, a tulajdonosok általános képviselője lapunknak azt nyilatkozta, mivel a jogcím nélküli használó sorozatosan jogalap nélküli perekkel akadályozza a birtokba vételt, és az intézmény párbeszédre nem hajlandó, végrehajtójuk lakatot tesz az ingatlanra. A kastélyt nem akarják eladni, szándékuk szerint bérbe adnák, de a kulturális központ képviselőinek viselkedése alapján minden bizonnyal egy más intézménynek. Kincses Előd ügyvéd, a tulajdonosok megbízottja tegnap ismét Sepsiszentgyörgyön járt, mivel a központ panasszal élt a végrehajtás ellen, és kérte a kilakoltatási ítélet végrehajtásának felfüggesztését. Hangsúlyozta, az új perrendtartás szerint erre nincs lehetőség: nem függeszthető fel azoknak a pereknek a végrehajtása, amelyben a jogcím nélküli használót lakoltatják ki. A központnak nincs jogcíme – magyarázta –, mert a 10-es törvény csak azoknak a kulturális intézményeknek biztosítja a jogot, hogy még öt, illetve tíz évet használják az ingatlant, amelyek 1989. december 22-én léteztek. A kastély akkor a Román Kommunista Párt vagyonaként szerepelt, csak 1990 februárjában került át a művelődési minisztériumhoz, s a központ csak azután jött létre. Arról nem is beszélve, hogy semmiféle lakbért nem fizetnek – fűzte hozzá az ügyvéd. A Kovászna Megyei Törvényszék 2004 júliusában hozott ítélete szerint Jankovich-Bésán András felperesnek természetben vissza kell szolgáltatni a kastélyt, kápolnát, istállót és a hozzájuk tartozó kilenc hektár területet. A központ fellebbezése nyomán az ügy húzódott, végül 2012 novemberében a Legfelső Ítélőtábla végleges ítéletével helyben hagyta az első döntést. Időközben, 2010-ben a felperes elhunyt, a pert három gyereke vitte tovább, számukra ítélték meg az ingatlant. Kincses elmondta: a központhoz írt levelét válaszra sem méltatták, hanem megfogadták Ioan Sabău-Pop ügyvédet, és sorozatosan különleges jogorvoslati lehetőségekkel éltek, olyannyira jogalap nélkül, hogy a román államot képviselő pénzügyminisztérium is kérte ezek elutasítását. Miután az eljárások véget értek, tavaly augusztusban a végrehajtó felszólította a központot, harminc napon belül mint jogcím nélküli használó hagyja el az ingatlant, és a végleges ítélet kihirdetésétől számítva visszamenőleg fizessenek lakbért. Csakhogy azóta is különböző rendkívüli jogorvoslati kérelmekkel kísérleteznek. Az ügyvéd május 15-én levélben fordult a központhoz. Figyelmeztette, hogy a végrehajtás visszautasítását három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtják. Jelzi, hogy a visszaszolgáltatás csupán az ingatlanokra vonatkozik. Ezért a tulajdonos hajlandó megvásárolni a bútorzatot, miután egy közös megegyezéssel megbízott szakértő felértékeli azt. A megállapodáshoz szükséges megfelelő légkör kialakításához kéri, a központ vonja vissza a telekkönyvezéssel szemben benyújtott keresete ellen hozott visszautasító ítélet fellebbezését. Június 10-i, Kopacz Attila igazgató által aláírt válaszában a központ megkérdőjelezi Kincses Előd tárgyalási jogosultságát, továbbá kijelenti, az ügy jelenlegi helyzetében nincs kivel párbeszédet folytatniuk. A levél hangnemét sértőnek tartja az intézményre nézve, és a levélíró jellembeli hiányosságát hangoztatja. Közli, hogy a művelődési minisztérium megkérdezése nélkül nem dönthetnek a felszerelés sorsáról, tehát nem bocsáthatják áruba, még csak becsüs szakértőt sem fogadhatnak. Végül jelzi: lépéseket tettek az intézmény vagyoni és nem vagyoni jellegű jogainak védelmére, és arroganciának tartják a kérést, hogy álljanak el a fellebbezéstől. Kincses Előd kikelt, hogy Kopacz Attila nem hajlandó tiszteletben tartani a tulajdonjogot, szóba sem hajlandó állni, levelére rendkívül pimasz választ adott. Ezek után hogyan gondolja, hogy a tulajdonosok bérleti szerződést kötnek egy olyan intézménnyel, amely perek sorozatával próbálja megakadályozni tulajdonjoguk érvényesítését? – tette fel a szónoki kérdést. A Jankovich-Bésán család nem akarja eladni az ingatlant, de bérbe szeretné adni, ám a kulturális központ felelőtlen viselkedése nyomán Kincses nem hiszi, hogy velük kötnének szerződést a tulajdonosok. Lapunk érdeklődésére Kopacz Attila megismételte: az állami vagyonról ő nem tud dönteni. Jelezte a helyzetet a minisztériumnak, ahol még nem született döntés. Őt meghaladja ez az ügy, mondotta, s csak annyit tud hozzátenni, legyenek türelemmel, keresik a megoldást. Kincses Előd lapunknak még elmondta, ha másképp nem megy, a végrehajtó lakatot tesz az ingatlanra. Ha leütik a lakatot, mi történik? – vetettük fel, mire azt válaszolta: akkor a tettest bezárják. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 14.A miniszterhez fordultak (Szentkereszty-kastély)A művelődési miniszterhez fordult az árkosi Szentkereszty-kastély helyzetének rendezése érdekében a tulajdonosok általános képviselője, Kincses Előd ügyvéd. Közben a sepsiszentgyörgyi bíróság visszautasította az ingatlanban működő Árkosi Kulturális Központ (a továbbiakban központ) keresetét, melynek célja az intézmény kilakoltatásának felfüggesztése volt. Miután báró Szentkereszty Béla örökösei a 2012. november 23-i végleges bírósági döntés óta nem tudták birtokba venni a kastélyt, kápolnát, istállót és a környező 9 hektáros parkot tartalmazó ingatlant, és bérleti szerződést sem kötött megbízottjukkal a központ, Kincses Előd múlt szerdán levélben fordult a művelődési miniszterhez. A küldeményt a tárcánál átvették, az igazoló szelvény visszaérkezett. Az általános képviselő ismertette a jogi helyzetet, megírta, hogy a végleges ítélet nyomán folyamatban van a végrehajtás. A tulajdonosok bérbe adnák az ingatlant, sőt, az abban levő, oda tervezett bútorzatot megvásárolnák egy közösen kiválasztandó szakértő értékbecslését követően. Az értéket beszámítanák a bérleti díjba. Kincses Előd kéri, mivel a központ vezetőjével, Kopacz Attilával nem tudnak dűlőre jutni, a miniszter nevezzen ki egy megbízottat a tárgyalások lebonyolítására. Nyomatékosítja, amennyiben a tárcavezető biztosítani kívánja a központ további működését, hozza meg a megfelelő döntést. Mint a témával foglalkozó korábbi írásainkban jeleztük, tizenkét év pereskedés után az árkosi Szentkereszty-kastélyt – amelyben a központ működik a rendszerváltást követő megalakulása óta – jogerős döntéssel az időközben elhunyt visszaigénylő, Jankovics-Bésán András három gyermekének ítélték. Ezután a központ számos rendkívüli jogorvoslati kérelemmel fordult a bírósághoz. Legutóbb a kilakoltatási ítélet végrehajtásának felfüggesztését kérték. Ezt visszautasította a bíróság múlt csütörtökön. Kincses Előd lapunknak elmondta, a tulajdonosok hajlanak az ügy békés rendezésére, nem akarják mindenáron utcára tenni a központot, hanem bérbe adnák az ingatlant. De vártak már eleget, s ha nem születik rövid úton egyezség, kilakoltatják az intézményt – tette hozzá. Kopacz Attila érdeklődésünkre azt mondta, nem tudja, mit tegyen, ugyanis egyik ítélet ellenük szól, a másik mellettük. Arra utalt, hogy panasszal éltek az elhunyt visszaigénylő nevére szóló telekkönyvezés ellen. Alapfokon elutasították kérelmüket, másodfokon hatályon kívül helyezték az előző ítéletet, és a kataszteri hivatal elbírálására utalták a tulajdonjog bejegyzését. Kincses Előd bírói tévedésnek véli a törvényszéki döntést, hiszen egyrészt a Legfelsőbb Ítélőtábla rendelte el a telekkönyvezést, másrészt teljesen jogos, és biztos abban, hogy a kataszteri hivatal nem bírálja felül saját korábbi eljárását. Kopacz Attila érdeklődésünkre azt mondta, várja a miniszter utasítását, azt teszi, amit mondanak: ha menni kell, megy, ha maradni kell, marad. Közben zajlik az élet a központban. A júniusi tevékenységi szünet után jelenleg besszarábiai középiskolások Román kultúra és identitás című szabadegyetemét tartják. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 18.Átvették a Szentkereszty-kastélytHosszas pereskedés és gáncsoskodás után birtokba vette az árkosi Szentkereszty-kastélyt, a hozzá tartozó kápolnát és istállót az örökös Jankovich-Bésán család. Képviselőjük, Kincses Előd ügyvéd vette át az ingatlant Kopacz Attila, a korábban ott működő Árkosi Kulturális Központ igazgatója jelenlétében. A család képviselője tegnap Katona Ella végrehajtó kíséretében, tanúk jelenlétében megtekintette a három épületet. Ezek után jegyzőkönyvbe vették az átvételt. Kopacz Attila kijelentette: a végrehajtói eljárás következtében kiürítette az épületet, de nincs mandátuma az átadásra. Kincses Előd ügyvéd elmondta, több ízben fordult a kulturális tárcához, felajánlva, hogy a család átveszi a kastély bútorzatát, de nem kapott választ. Egy hónapja a kormányfőhöz fordult, s a hivatal visszajelezte, utasítják a minisztert, de nem történt semmi. A család képviselője a településen élő Székely János volt árkosi unitárius lelkészt bízta meg az ingatlan felügyeletével. Mivel a kulturális központnak maradtak még javai a területen, a helyszínen kötött megállapodás értelmében a központ bejárási jogot kapott, és biztosítania kell az ingatlan őrzését. Kopacz Attila elmondta: a kastélyból leszerelt mindent, ami a központ leltárán szerepel. Számításai nem teljesültek, nem tudta az ingatlanon kívül elhelyezni, így a kastélyparkban levő, utólag épült, a visszaszolgáltatásban nem szereplő három istállóban helyezték el az ingóságokat. Ahhoz van szükségük bejárási jogra, továbbá a parkban levő térplasztikák is ott maradtak, az állam tulajdonát képezik. Kincses Előd közölte, a Jankovich-Bésán család tulajdonba kapta a kastélyt, a kápolnát és a közeli istállót, és övé a kilenchektáros park használati joga. Elmagyarázta, a 10-es törvény nem engedte meg, hogy külföldi állampolgár romániai földterületet kaphasson tulajdonba. Az állami tulajdon marad, de a használati jog az épületek tulajdonosáé. Az örökös 2002-ben igényelte vissza az ingatlant, a Kovászna Megyei Törvényszék 2004-ben megítélte, ám a kulturális központ fellebbezett. Végleges ítélet 2012. november 23-án született, de a központ különböző rendkívüli jogorvoslati kérelmekkel kísérletezett. Kincses Előd úgy fogalmazott: a központ ahelyett, hogy megpróbált volna együttműködni, újabb és újabb pereket indított, amelyeket sorozatban veszített el. Nem akarták megérteni, hogy jogilag teljesen tiszta a helyzet, vége a kommunizmusnak, a kommunista párttól örökölt vagyonból ki kell menni. Következő lépésben az elmúlt három évre járó bérleti díjért fognak küzdeni. Azt békésen el lehetett volna intézni, be lehetett volna számítani a bútorzat független szakértő által megállapított árát, de nem volt kivel tárgyalni. Ami az utólag emelt épületeket illeti, amikor majd normálisan lehet tárgyalni, tisztázzák, hogy mi lesz a sorsuk – mondta az ügyvéd. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 26.Bocz Borbálára emlékeztek (Kiállítás és könyvbemutató az EMŰK-ben)Első látásra nem tűnik szerencsés időpontnak a vasárnap délután egy képzőművészeti kiállítás megnyitójához, Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központ rendezvényei azonban rendszeresen rácáfolnak erre. Így történt ez a legutóbbi, nagy érdeklődés által övezett kettős esemény alkalmával is, amikor a sokak által ismert, elismert és szeretett, tragikus sorsú sepsiszentgyörgyi Bocz Borbála /1955- 1988/ életművét ismertették a szervezők gazdag kiállítás és több szempontból is rendkívül értékes monográfia bemutatásával. A Bocz Borbála képeiből készült kiállítást Jánó Mihály művészettörténész nyitotta meg, aki az 1955-ben született művésznő életútjának vázolása mellett, a korról, mint Bocz egyik fontos inspirációs forrásáról is beszélt, és a művész képeiről is rendkívül pontos és érzékletes, esszébe hajló bemutatást tartott. Megtudhattuk, hogy a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán a grafikai technikák elsajátítása mellett a román főváros furcsán mozgalmas, feszült hangulatú művészi világa is megérinthette Bocz Borbálát, hogy művészi gondolatvilágára nagy hatással volt Bortnyik Éva festőnő, valamint hogy többnyire fehér térben ábrázolt tárgyai – a rendkívül anyagszerű kötelek, láncok, drótok, drapériák – és a tapintható anyag gyötrelmeit bemutató furcsa kompozíciói egy rendkívül érzékeny és sokat szenvedett ember lelkivilágának kivetülései. Bár a kor ideológusa destruktívnak, depressziósnak nevezte alkotásait, Bocz művészete valójában „a fény grafikája, ahol a feketék csak segédeszközök ahhoz, hogy még nagyobb ragyogással éljenek a fehér felületek”. Gazda József Bocz Borbáláról szóló vaskos monográfiáját Jakabos-Olsefszky Imola képzőművész mutatta be, aki a könyv kivitelezőiről és szerzőjéről ugyanolyan elismeréssel szólt, mint a mindenkinek kedves Borikáról, aki rendkívül érzékeny és kíváncsi volt, és akinek „törékeny testében nagy szellemi erő lüktetett”. Mint mondta, a szerzővel együtt maga is azt vallja, hogy Bocz Borbála kiválasztott volt, akinek „a gondviselés bőkezűen osztotta a tehetséget, de ettől nem vált önjelölt géniusszá, mert a nagy tehetsége mellett bőkezűen kapott szép emberi tulajdonságokat is: szerénységet, a tehetsége iránti felelősséget és igényességet, őszinteséget, nagy akaraterőt, munkabírást, a kiszorítottak iránti érzékenységet és tiszta lelket”. Jakabos-Olsefszky Imola fontosnak tartotta külön méltatni a művésznő A fehér térben című sorozatának utolsó darabját, mely monumentális mű részlete a könyv borítóján is látható, és amely Bocz Borbála elmúlással kapcsolatos gondolatainak remekbe szabott megfogalmazása. A könyv kapcsán még elhangzott, hogy az írott tartalmában huszonnyolc évre visszatekintő dokumentáció és az író saját megállapításai, értékelései, leírásai mellett a nehéz sorsú festőnőhöz közel álló személyek – nővére, édesanyja, egyetemi évfolyamtársa és mások – idézett gondolatai teszik még hitelesebbé a művet, ezenkívül nyomatékosan megnöveli a kötet értékét a szellemi hagyaték javának a könyvben megtalálható reprodukciója is. Gazda József a könyvbemutatón a kötet személyes hangvételének igazolásaképp elmondta: a Gyárfás Jenővel való kapcsolata tette „lelkivé” a művészethez való viszonyulását, és ennek a lelki közeledésnek köszönheti feleségét, Olosz Ellát is, akivel folyamatosan arra törekedtek, hogy elkerüljék a vidéki lét tragédiáját. Felesége elvesztésének traumája íratta meg vele a róla szóló monográfiát, és miközben arra kereste a választ, hogy vajon van-e joga monográfiát írni arról, akit szeretett, rádöbbent, tulajdonképpen mindenkit szeretett, akiről monográfiát írt. Ugyanilyen lelki kapcsolata volt Borikával is, akinek munkásságában a harmat egyszerűség és lebegés súlyos gondolatokkal ellenpontozódott, és akinek fájdalmasan szép életművét már rég készült átmenteni az utókornak, vagy legalább csak a magyar köztudatba beemelni, más nagyok mellé. A könyvbemutatón a művész nővére és hagyatékának ápolója, Bocz Judit megköszönte mindenkinek a húga iránti figyelmet, majd a kötet kiadásával és más hasonló kiadványok megjelentetésével kapcsolatos kérdésekről, tervekről hallhattunk Kopacz Attilától, a kiadó vezetőjétől, és természetesen a házigazda Vécsi Nagy Zoltán is több ízben hozzáfűzte gondolatait az elhangzottakhoz. Nagy B. Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 20.Sepsiszentgyörgyre költözött az Árkosi Kulturális KözpontAz Olt utcai Bástya vendéglő egy részében rendezkedett be a Szenkereszty-kastélyból kilakoltatott Árkosi Kulturális Központ: újabb rendezvényeit – zömmel hangversenyeket – már ott tartja. Az új székhely átmeneti jellegű, az intézmény vezetőjének, Kopacz Attilának hosszú távra más tervei vannak. Árkoson érdekes a helyzet, az egykori tulajdonos leszármazottainak a kastélyt, a kápolnát és a régi istállót adták vissza, a terület az egyéb felépítményekkel, létesítményekkel továbbra is az állam tulajdonában, az Árkosi Kulturális Központ vagyonkezelésében maradt. Ideális az lett volna, ha az intézmény kibéreli a kastélyt, tevékenységét Árkoson folytatva, de a visszaszolgáltatott Szentkereszty-kastély tulajdonosával nem tudtak megegyezni, a végrehajtó pedig kilakoltatást helyezett kilátásba, így inkább önszántukból költöztek ki – mondta el megkeresésünkre Kopacz Attila. A helyszínkeresésben több lehetőség is felmerült, legjobb választásnak az egykori Dózsa-klub bizonyult volna: igazi koncerttermet lehetett volna kialakítani, a Baász-hagyaték elhelyezésére állandó kiállítóteret lehetett volna kiképezni, s nem mellékesen a város egy sajátos épületét lehetett volna visszavonni a kulturális körforgásba – ám bonyolult jogi helyzete miatt „nem jött össze a dolog” – magyarázta Kopacz Attila. A volt dohánygyár adminisztratív épülete is felmerült a lehetséges helyszínek között, ott infrastrukturális gondok adódtak, azonkívül koncertteremmé átalakítható helyiséggel sem rendelkezik – az Árkosi Kulturális Központ számára viszont rendkívül fontosak a jól bejáratott hangversenyek, a zenészek is szívesen jönnek, és az évtizedek során kialakult közönség is igényli. Így hát kényszerűségből került sor a Bástya vendéglő egy részének kibérlésére: a környék egyetlen jó koncertzongorája ott megfelelő környezetben szólhat, a hangversenyek számára elegendő tér áll rendelkezésre. Ami az intézményt illeti, szűkösebb programkínálattal fog egyelőre működni, hiszen jelenlegi székhelye nem a legmegfelelőbb kiállítások szervezésére, a rezidensprogramok lebonyolítására meg végképp alkalmatlan. Hosszú távon mégis a Dózsa-klubba való berendezkedést tartaná a legjobb megoldásnak Kopacz Attila. Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 11.Igazságért vergődő szavak (Bemutatták Czegő Zoltán új verseskötetét)Újabb kötettel jelentkezett Czegő Zoltán, a Szószék a Hargitán legújabb verseiből ad ízelítőt. Miként a sepsiszentgyörgyi unitárius templom tanácstermében zajlott bemutatón Kovács István tiszteletes megfogalmazta, a kötet csupa igazságért vergődő Czegő Zoltán-i szavakat tartalmaz, lírájában a költő olyan mélyre nyúl le, ahol már fáj. Erre a gondolatra erősített rá a könyvet bemutató Kiss Jenő, a Bod Péter Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója is, kiemelve, a magyar irodalom klasszikus költőóriásaihoz képest a kortársak valamivel többet tudnak: ugyanazok a gondok gyötrik, mint bennünket, ugyanazt az életet élik meg, mint mi, csak intenzívebben, és érzéseiket meg is tudják fogalmazni. Költészetéről szólva úgy értékelte, Czegő Zoltán semmit sem vesztett lendületéből az évek folyamán, legújabb kötetében talán kevesebb az érzelmes, játékos vers, több a súlyosabb mondanivalójú, lírája formailag érettebb, kiforrottabb. A méltatásra válaszolva Czegő Zoltán elmondta, kötelességének érzi valamit, ha csak egy garast is letenni arra az asztalra, melyről gyümölcsöt és kenyeret kapott – ezt a feladatot vállalta és szeretné is folytatni. Kopacz Attila kiadói politikájáról szólva felelevenítette, már vállalkozása legelején azon ügyködött, a sepsiszentgyörgyi szerzők sepsiszentgyörgyi kiadónál jelentessék meg könyveiket, húsz év alatt ezt nagyjából sikerült is elérnie. Beszélt még a kötet illusztrációiról is, úgy véli, a férfias versekhez Makkai Piroska nőies metszeteinek társítása sikeresnek bizonyult, vagy ahogy Kovács István megjegyezte, a sötét tónusú rajzok ugyanazt a keresztes-krisztusos vergődést fogalmazzák meg, akár a kötet versei. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. július 14.Szomorú évfordulóEmlékezés Baász Imre grafikusművészre Baász Imre grafikusművész, művészeti szervező emlékére tartanak szimpóziumot július 16-án, szombaton 10 órától Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) földszinti kiállítótermében. Az eseménynek otthont adó intézmény vezetője, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész elmondta, nem véletlenül választották június 16-át a főhajtás időpontjának. Ezzel is az erdélyi képzőművészetben betöltött fontos szerepét akarták hangsúlyozni, ugyanis egy szerencsétlen kimenetelű baleset következtében Baász ezen a napon hagyott itt minket. A meghívott előadók között mások mellett olyan személyiségek szerepelnek, mint Mircea Dumitrescu grafikus, festő és szobrász, a Bukaresti Nicolae Grigorescu Művészeti Akadémia professzora, aki egyetemi társa és jó ismerőse volt az elhunytnak. Közéjük sorolható továbbá a Budapesti Martos Gábor művészeti író, illetve a Marosvásárhelyi illetőségű, de szintén Budapesten élő Nagy Árpád Pika képzőművész, Lőrincz Lili Kolozsvárról, aki a mesteri dolgozatát Baász Imre Kalevala-illusztrációiról írta meg. A művész megfigyelési dossziéjából összeállított könyvet annak szerkesztője, Kopacz Attila, az Árkosi Művelődési Központ vezetője ismerteti. A Baász özvegye, Szigeti Pálma által szervezett rendezvény Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala és Kovászna Megye Tanácsa támogatásának köszönhetően vált lehetségessé. Bedő Zoltán Baász Imre (Arad, 1941. febr. 22. – Sepsiszentgyörgy, 1991. július 16.) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. július 22.TörzsasztalnálVersek 77-en és néhány barát 77 válogatott verssel 77 példányban jelent meg Czegő Zoltán legújabb kötete, csak barátoknak és megveszekedett verskedvelőknek, akik kikövetelik a szerzőtől, mert kereskedelmi forgalomban nem kapható. A szentgyörgyi Artprinter kiadónál jelent meg a hívogatóan barátságos tapintású, keménykötésű könyv, amely Czegő eddigi életművének 10 kötetéből tartalmazza a bevallottan legkedvesebb verseket. – Egy éjszaka alatt született meg a válogatás, mesélt Kopacz Attila, a könyvkiadó igazgatója a könyv fogantatásáról, s ha már a születés körül forgunk, a könyvbemutatón megjelentek is radinára jöttek – Albert Ernő, a Székely Mikó Kollégium volt igazgatója aposztrofálta imígy az asztaltársaság jövetele célját. Dukál ilyenkor egy üveg bor is köszöntésképp, ez sem hiányzott. S miért is ovális asztal? A kerekasztal lejáratta magát, sok hazugság született már mellette, magyarázta a szerző, a Sugás vendéglőben pedig, ahol több mint 40 éve törzsasztala van Czegő Zoltánnak, ilyen ovális dohányzóasztalka mellett olvasott fel veretes, pátosszal teli, másokért is kiáltó verseiből. 1. és 23. könyvem is arra való, hogy kimondjam, amire más csak legyint – fogalmazott a nemzetével „levelező viszonyban álló” költő. Bodor Tünde Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-30 | 31-42
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
